Ez egy blog a betegségemről, és arról hogy is lehet túlélni a rákot, valamint pár hasznos cikket összegyűjtök ami segítségedre lehet. Annyit érdemes tudni rólam, hogy 31 éves férfi vagyok. Most, amikor életem talán eddigi legnehezebb időszakát éltem, élem – és higgyétek el, volt már pár nehéz pillanat-, most jöttem rá, hogy milyen szép is az élet.
"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 Ft kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Használd fel mindet! Mindannyiunknak van ilyen bankja: ez az IDŐ.
Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. (…) Soha nem kapod vissza! (…) Az óra forog. Csináld ma a lehető legtöbbet!
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd! És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, (…) . És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék.
Azt hisszük révbe érünk, aztán mégse…
2000 őszén ismerkedtem meg. Minden csodásan indult. Ő egyetemista volt – én nézegettem a felvételi eredményét – én éppen polgári szolgálatos voltam. Fiatal, szép, vonzó, rámenős volt és pedig gátlásos fiú révén egyből szerelembe estem. Komolyabb kapcsolatom sem volt eddig, megadott nekem mindent amire egy huszonéves fiú vágyik.
Sajnos közben egy csúnya betegség révén lebénultam. Mindig mellettem volt akár az anyja. (Bár őt igazán a génállományom érdekelte). Ott dolgozott ahol rehabilitációra kerültem. Mindent hozott nekem, igaz mindenre tőlem kért pénzt. Jó mi?
Szerencsére felépültem és hamarosan összeházasodtunk. Bár sokan mondták, hogy hálából talán nem kellene. Meg hát azt is mondta ha nem akkor vége.
A templomi esküvő lezajlott óriási pompával, galamberegetéssel, hintóval. Túlzott felhajtással. Külön gyűjtögettem az építkezésre. Ez szó szerint igaz. Ugyanis én fizettem az összes lakástakarékot. Sőt még a számlákat is. Aztán mindenkinek dicsekedett, hogy mennyi pénze van, nekem meg mennyi. Meg én csak két darab konyharuhát vittem oda.
Megszületett a kisfiúnk. A legcsodálatosabb, a legszebb gyerek a világom. Nem az apai elfogultság beszél belőlem.
Közben rengeteg feladat hárult rám. Otthon meg csak a követelőzések, folyamatos lelki terror, hogy nekem nincs semmim. Remélem figyeltek, mert ugye mindent én fizettem.
Túlóráztam. Hol voltam. Szerinted? PÉNZT keresni!
Minden délben haza kellett mennem ebédelni. Minek? Senkinek sem volt olyan hosszú ebédszünete mint nekem. Ha nem értem haza időben, akkor meg csak az ordibálás fogadott – persze előtte azért telefonon megvolt az előkészítés.
Lebetegedtem.
Persze ez sem ment gördülékenyen, hiszen megkaptam tőle: Ha lustálkodsz akkor húzzál haza, ott tegyed ! Anyád.
Nehezen derült ki, hogy rákos vagyok. Ő ezt el sem hitte, sőt az öklömnyi daganatot sem vette észre. Ugye milyen hihetetlen?
Nagyon beteg lettem, folyamatosan fulladtam. Ha hideget lélegeztem, akkor még rosszabb volt. Aztán egy nap az ajtóban találtam a cuccaimat. Egy-két oda-vissza költözés után, miután már a zárakat is lecserélte végleg hazaköltöztem.
Nehezen váltunk el. Bár ezt az egyik barátom már az elején megmondta: csak olyan nőt vegyél el akitől el tudsz válni. No ez a nő nem olyan. Nem hittem neki. Kár.
Mindez a kemoterápia és sugárterápia alatt. Képzelhetitek. Szinte kómásan írtam alá a papírokat. Mindent elvett. Még azt is ami nem az övé volt. Még ma is azt fizetem. A legrosszabb, hogy el sem hiszi, hogy rákos vagyok. Mondjuk sosem adtam meg neki azt az örömöt hogy szenvedni lásson. Állandóan csak a pénz kell neki.
Nem is szeretett soha. Mert a szerelem az nem ilyen. Amit ő érez az csak birtoklás. Minden álmát rajtam keresztül valósította meg. Szó szerint!
A következő lépése a saját rokonaim ellenem fordítása volt. De hát az igazság hamar kiderül.
Mindenkinek Boldog Új évet kívánok!
Megjött az eredmény, aki ért hozzá biztos tudja mit írtam:
WBC: 3.58- G/l; ANEU: 2.11 G/l; NEU%: 59.0 %; ALYM: 1.19 G/l; LYM%: 33.4%;
AMON: 0.186 G/l; MON%: 5.21 %; AEO: 0.076 G/l; EOS%: 2.13 %; ABA: 0.009 G/l;
BAS%: 0.252 %; RBC: 4.87T/l; HGB: 145.0 g/l; HTK: 0.43 1/1; MCV: 88.3 fl;
MCH: 29.8 pg; MCHC: 337.0 G/l; RDW: 13.8 CV %; PLT: 231 G/l; MPV: 9.20 fl; LDH: 345 U/l; GOT: 22 U/l; GPT: 31 U/l; ALP: 240 U/l;
GGT: 13 U/l; TP: 74.2 g/l; ALB: 47.3 g/l; GLU: 5.8 mmol/l;
BUN: 4.0 mmol/l; CREA: 102 µmol/l; HS: 322 µmol/l;
CA: 2.39 mmol/l; P: 0.60 - mmol/l; NA: 143.2 mmol/l; K: 4.48 mmol/l; BI 15.0 µmol/l;
TG: 1.18 mmol/l; CHOL: 4.8 mmol/l; CRP: 2.1 mg/l; WE: 3 mm/óra;
Legközelebb október 27-én lesz kontroll, előtte 19-én egy mellkas CT.
Jó hír. Az elmúlt vizsgálatok eredményei negatívak.
A következő vizsgálat július 14.
Megyek ünnepelni, ma vagyok 32 éves.
Majd jelentkezem még, addig is kitartás!
Üdv!
Lassan már 3. hete meg vagyok fázva. Sajnos ezzel együtt kell élnem. A kemo hatására legyengült szervezetem ezek szerint még nem regenerálódott. Hiába a szőnyegbombázás nem tesz jót, sem a háború után, sem a kezelések után másfél évvel.
Nem baj majd kiheverem. Bele kell törődnöm, hogy sajnos ami másnak 2 hét vagy 14 nap az nekem kétszer annyi, ha nem több.
video management, video solution, video streaming
Most jöttem meg a CT vizsgálatról. 15:30-ra volt időpontom. Nem siettem el, mert sosem akkor kerülök be amikor ki vagyok írva. A sok balesetes miatt (nem bántani akarom őket, de sok az őrült) állandóan csúszás van. 15:20-ra értem oda, beadtam a vizsgálatkérő lapomat, majd a beleegyező nyilatkozatot (ez is mekkora hülyeség, ha már ott vagyok akkor naná hogy végezzék el). Alig ülök le csodák csodája már a nevemen szólítanak. Először azt hittem gond van valami papírommal, de nem.
width="250" height="354" frameborder="0" scrolling="no"><br /> I’m sorry but your browser doesn’t support the IFRAME element.<br />
Én következtem. Gyorsan fel az asztalra, majd csak úgy “szárazon” mellkas CT. Aztán már jött is a nővér (ua aki a múltkor ja 4 hónapja). Sajnos a kemo miatt az vénáim állapota hagy kivánni valót (kemények, gyulladtak, vékonyak – kezdő nővéri rémaálom az biztos). De nem esett kétségbe, a kézfejen talált egy “vékonykát”. Meg is bökte. Mondta, hogy fájni fog, de szerintem kibírható (jobb mintha gyulladt vénába böktek volna). kb 15:35-re végeztem is. Utánna a szokásos 30 perc várakozás, majd a branül eltávolítása után irány haza. Eredmény majd egy hét múlva a kezelőorvosnál átvehető.
Eljött, hát a kontroll ideje. No nem mintha várnám, de a sok kontroll közül ez a kettő a kedvencem. A hasi UH egy kicsit csikizős mutatvány, az MR meg kattog (vagy inkább underground zenét hallat), de legalább nem böknek. A vénáim örülhetnek! Na de majd hétfőn..
9:45-kor pontban meg is kezdődik a UH vizsgálat. Gyorsan végzünk, csak ide oda kell forogni a rövid asztalon (a barom aki 180-as vizsgálóasztalokat tervez). Én 194 cm vagyok, és komolyan mondom hiányzik az a pár centi a kényelemhez. A vizsgálat után azonnal megkaptam az eredményt – valami új törvény. Komolyan mondom néha nem tudom követni ezeket a törvényeket. Az eredmény: negatív, linfómás manifesztáció nincs a hasi területeken. Hurrá!
10:30 MRI. Hát igen. Ugye amit nyertünk a réven elvesztjük a vámon, vagy fordítva? Mindegy. Itt aztán várhatok ám! Sehol senki csak beteg. Ott támasztom a nővérpultot, egyszer csak látom, hogy a folyosó végén a beteghordó csönget. Megyek beengedem, ha már senki sem mozdul rá. Nem győzött hálálkodni, mert egy beteget hozott, aztán már sietnie is kellett. De ha már így hálálkodik akkor mondom adjál nekem ilyen belegyező nyilatkozatot aztán kvittek is vagyunk. Adott. Még azt is elintézte, hogy 12:30 -kor pontban be is hívjanak. Ennyit késett ugyanis a vizsgálat.
Egy kiadós séta után – bekerültem.
Fel az asztalra. Kezdődik a vizsgálat. Tök jó lenne, még aludni is lehetne, ha nem szólna az techno zene a fülembe. Nem nem, ez nem a rádió, csak gép hangja. Már majdnem elbóbiskoltam, amikor vége is lett a vizsgálatnak. Eredmény a kezelőorvosnál átvehető.
Élem az életem és egyszer csak…
Na jó ez egy kicsit erős, de tényleg így volt. Egyszer fürdés után amikor éppen megtörölközöm veszem észre, hogy a jobb hónaljamban egy mirigy nőtt. (Most viccesen az irigy hónaljmirigy – bocs fiúk, de nem hagyhattam ki.)
Íme a csomó (igaz ez már a biopszia után készült):
Ok. Holnap irány a házidokihoz.
Így is történt. Megyek: helló doki, idenézz mi ez itt. Hát passz ilyet nem láttam, de menj el röntgenre talán mondanak valamit. De előtte azért teljes vérkép.
A francba már megint böknek. Utálom a tűket. (Ezt azért érdemes megjegyezni mert majd később ennek jelentősége lesz!)
Voltam Kapolcson, és aura fotóztattam is. Kell visszaigazolás máshonnan is. Tudjátok nem elég, ha az orvos mondja hogy minden rendben. Neked is tudnod kell. Ez nem azt jelenti, hogy nem bízol az orvosba, hanem igen is kell, hogy több oldalról kapj visszaigazolást.
Íme a fotóm:
Aurafotó
Az értelmezés:
“Mentális kreativitás használatával végzett holisztikus gyógyítás, gyógyító képesség, kiegyenlítő energiák átadása (pl.: reiki) igény a harmóniára. Saját szellemi erő által megteremtett egészség, aktív öngyógyító erők”
KÖSZÖNÖM!!!!
